Gyászistentisztelet és Holokauszt Emlékhely avató

Megemlékezés a SOÁ debreceni áldozatai emlékére

Debrecenben, Tamuz hó 11-én Holocaust-emlékhelyet avattunk a vészkorszak debreceni áldozatainak emlékére a Pásti utcai Orthodox Zsinagóga udvarán, mely a belvárosi Zsidó Negyed része. Azokat a hittestvéreinket, akik áldozatul estek a barbár gyilkosoknak, 71 évvel ezel?tt Tamuz hónap 10-én kényszerítették a marhavagonokba…
A betonból és fekete fémb?l készült emlékfalra a Holocaust hatezer debreceni zsidó áldozatának nevét „vésték” be. Olyanokét, akik munkaszolgálat közben, koncentrációs táborokban, vagy a gettóban veszítették életüket. Megemlékeztek a Holocaust túlél?i és leszármazottai, akik Debrecenben, illetve más városokban élnek, testvérhitközségek képvisel?i, és még nagyon sokan, akik velünk együtt éreztek. Az egész napi program moderátora Pet? Zsolt volt.
A köszönt? után els?ként Budai Miklós kántor a Siviszi imát mondta el.

Arra, ami a második világháborúban történt, nincs magyarázat. Az ember más ember pusztítását használta fel arra, hogy saját tudatlanságát rejtse – jelentette ki az összegy?ltek el?tt Dr. Barcsa Lajos, Debrecen alpolgármestere. Elmondta: a debreceni orthodox zsidó közösség több mint 120 évvel ezel?tt határozta el, hogy zsinagógát, mikvét, kóser vágodát és imaházat épít. Nem akartak mást, csak a társadalomba betagozódni és fejl?dni. Sajnos ezt nem engedte a történelem – tette hozzá.

Ha belegondolunk a Holocaustba, minden indulat, harag jogos. Jogos, mert olyan veszteség érte a magyar zsidó közösséget és a magyar nemzetet, melyhez hasonlót nem ismer a történelem – fogalmazott Kósa Lajos, országgy?lési képvisel?, korábbi polgármester, az emlékm? megalkotásának kezdeményez?je. Úgy vélte, hogy az áldozatokról való megemlékezés nem zsidó belügy, mivel az elpusztítottak a testvéreink, magyarok, zsidók, debreceniek voltak.

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke arról beszélt, hogy most olyanoknak teszünk végtisztességet, akik ebben nem részesülhettek. Úgy fogalmazott, hogy az emlékfal egy temet?. B? hetven évvel az események után megrendülten emlékezünk az áldozatokra, a pusztításra és a veszteségre. – Ma nem számokra, hanem nevekre, személyiségekre gondolunk – jelentette ki.

Kötelességünk emlékezni a XX. század mélységesen embertelen korszakában elpusztított ártatlan milliókra. A Holocaustban meggyilkolt debreceni hittestvérek hiánya gyógyíthatatlan sebként, fájdalomként jelentkezik – emelte ki Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke.
Az ország második legnagyobb hitközségének vezet?je arról is beszélt, hogy az emlékm? a magyar kormány, a debreceni önkormányzat és a helyi zsidó hitközség együttm?ködésével, a Teva Gyógyszergyár támogatásával készült el.
Elnök úr beszéde után egy-egy fehér szál rózsával köszöntöttük a Holocaust túlél?ket.

Totha Péter Joel tábori rabbi mondott gyászbeszédet. Részletesen, történészi pontossággal idézte fel a Holocaust helyi borzalmait. A Kél Molé Ráchámim imát a kántor recitálta a Holocaust áldozatai emlékére.
„Lelkünk legmélyén lángoló vérbet?kkel van bevésve Megszentelt Nevetek”- olvashattuk ezt a verssort a meghívókon. A szerz?je Almási Miksáné. A vers születésének története van. Mikor 1945 tavaszán a deportálásból megmaradt lelkek kezdtek visszaszállingózni Debrecenbe, Gábor Dezs?, az egykori debreceni orthodox zsidó elemi iskola igazgatója és Almási Miksáné tanítón? a deportálásban eltöltött id?t bepótoltatva, tanfolyamot indított a visszatért gyerekeknek. A záróvizsgán a költeményt egy kisfiú, Farkas Lacika szavalta, aki minden hozzátartozóját elvesztette. A verset végig mondta, majd a megpróbáltatások emléke miatt elájult a kisfiú. A volt debreceni orthodox zsidó elemi iskola három tanítója és kétszáz tanulója mártírhalála emlékére írt költeményt most Dánielfy Gergely mondta el. Heged?n kísért Dénesi Csaba heged?m?vész.

A rendezvény alatt még egy verset hallhattak az emlékez?k:
A verset Császárréten, a munkaszolgálat helyszínén egy akkor igen fiatal, 18 éves ifjú, L?rincz Miklós írta, akinek családja túlélte a Holocaustot, húga, Szilas Istvánné L?rincz Izabella ma itt él Debrecenben, s ? is jelen volt a megemlékezésen. A „Jó volna még egyszer” cím? verset Dánielfy Gergely mondta el.
L?rincz Miklós verse után a túlél?k nevében emlékezett: prof. emeritus dr. Gergely Judith.
A következ?kben közös Káddis mondásra került sor Somogyi László Holocaust túlél? vezetésével.
Ezután az emlékhely hivatalos átadása, és az emlékezés kavicsainak elhelyezése következett.
A Schindler listája cím? film zenéjének egy részletét Dénesi Csaba heged?m?vész adta el?.

Az emlékhely leleplezése után közösen ültetett fát: Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke, dr. Kovács Péter építész, a Debreceni Egyetem M?szaki Karának docense, dr. Sugár Péter, a Budapesti M?szaki Egyetem docense és Nagy Marianna tervez?.
Ezután a Zsinagóga épületében a Hitközség fogadást adott a lelkileg megfáradt emlékez?k tiszteletére.

Étkezés után Magén István képz?m?vész „A Biblia bet?i” c. képsorozatát
tekintettük meg a zsinagóga karzatán. A kiállítást megnyitotta: Láng Eszter képz?m?vész.
A rendezvény záró elemeként a „Tzilelli Givatayim” izraeli kórus el?adása következett. Az ismert izraeli dallamok mellet alkalomhoz ill? m?vek is elhangzottak. A profi m?vészek koronát tettek az emléknapra ezzel az értékes zenei programmal.
Zsinagógai el?adásuk után az emlékfal el?tt is folytatták az éneklést, ezzel is adózva az örökké fájó elpusztított hittestvéreink hiánya, és meg nem született utódaik el?tt…
Reméljük, az Örökkévaló meghallotta emlékez? imánkat, melyeket a jelenlév?k mondtak el ezen az eseményekben b?velked? napon. Legyen mártírjaink emléke áldott!

Tartalomhoz feltöltött képek