Holokauszt napi megemlékezések Debrecenben
A holokauszt napja (Jom ha-Soa) volt napjainkban.
Minden évben a varsói gettófelkelés évfordulóján tartják meg a világon,- így Izraelben is - a holokauszt emléknapját, amelyen a Soá hatmillió zsidó áldozatára emlékezünk. Ez az emlékezés napja, Jom haSoa, mely Niszan 27, idén május 2-ra esett.
A Debreceni Egyetemen tanuló izraeli diákok is ezen a napon emlékeztek meg a hatmillió áldozatról, köztük a hatszázezer magyarról, hatezer debreceniről, akiket azért pusztítottak el, mert zsidónak születtek.
Az Izraeli Diákok Debreceni Szervezete (ISOD) a holokauszt megemlékezést május 1-jén este a Klinikai Egyetemi Klubban, majd másnap a Debreceni Zsidó Hitközség Zsidó Negyedében folytatták. A rendezvényeken a Hitközségünk tagjai is részt vettek. A program héber nyelven zajlott, mely szövege magyarul is megjelent a kivetítőn.
A megható rendezvényen a diákok saját családi visszaemlékezéseiket mesélték el. Hallhattunk egy lengyelországi nagybácsi visszaemlékezését, valamint az egyik túlélő Svédországból történő beszámolóját a nővérének Mengelével való találkozásáról. Elhangzottak a túlélők versben megfogalmazott írásai is. Egyik diák a nagyapja hányattatásait a vele készített riportjában mutatta be, Az El mole rachamim gyászimát Dr Asher Ehrenfeld debreceni főrabbitól hallhattuk. Dalok tették elviselhetőbbé ezt a szomorú programot. A megemlékezés a Hatikvával, az izraeli himnusszal fejeződött be. A szó jelentése: Remény, mely soha nem vész el.
Május 2-án folytatódott a megemlékezés: a gettó területét járták végig be a diákok. A Zsidó Negyedben Dr. Asher Ehrenfed főrabbival közösen mondták el a kadish gyászimát a holokauszt emlékfal előtt. Az ortodox zsinagógában megnézték a mementóként elhelyezett gettó emlékeit is, a bőröndöt valamint a kerítésből fennmaradt léceket. A nap személyes találkozóval ért véget a Bet Hamidrashban,a kis zsinagógában, Prof. dr. Gergely Judith hitelesen idézte fel személyes benyomásait a szörnyű időszakról. Kérdések özöne érkezett a professzornőhöz. Az esti imádkozás miatt kellett csak befejezni a megható találkozót. Ez már hagyományos záró része a diákok holokauszt napi megemlékezésének.
Az emlékezés kötelesség, a közösségünk és a diákok is így gondolják.