Magyarországi és a határon túli testvérhitközségek és zsidó szervezetek XVI. Nemzetközi Konferenciája Debrecenben
Élet a Holokauszt után
A zsidó élet magyarországi „központja” 2015. június 5 és 7 között ismét Debrecenbe költözött át a hazai és határon túli testvérhitközségek és zsidó szervezetek XVI. Nemzetközi konferenciája keretében. A háromnapos konferencia témája a tavalyit tematikusan követve, a Holocaust utáni élet. A közel 150 résztvevő számos hazai és határon túli hitközséget, szervezetet képviselt. A színvonalas előadások és beszélgetések központjában a Holocaust, és a közösségi élet volt. A korábban kialakult kapcsolatok tovább mélyültek a tapasztalatcseréken, valamint a közös étkezéseken és programokon.
Megnyitó beszédet Komolay Szabolcs, Debrecen város alpolgármestere tartotta. Elmondta: Debrecen büszke arra, hogy itt valamennyi vallási felekezet békében élhet. A városi vezető szerint: ennek is köszönhető, hogy a legnagyobb vidéki zsidó hitközség ebben a városban van.
A vendégeket Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke, mint vendéglátó köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy kötelességünk apáink, nagyapáink hagyatékát megőriznünk, megóvnunk, hogy majd egykor mi is átadhassuk az utánunk következőknek. Ennek a fontos feladatnak a megvalósításában nagy szerepet játszanak a közelmúltban történt hitközségi épületek megújulása, melyek alkalmazkodnak a jelen kor igényeihez.
Ezen túlmenően ismét felhívta a figyelmet arra, hogy határozottan fel kell lépnünk a rasszista és antiszemita eszmék ellen.
Kósa Lajos országgyűlési képviselő azt hangsúlyozta: a Holocaust nemcsak a zsidóság, hanem a magyarság tragédiája is. A vészkorszakban ugyanis 600 ezer magyar állampolgárt pusztítottak el. A konferenciát köszöntötte Bosák Nándor Római katolikus, és dr. Fekete Károly Református püspök, Kruppa Tamás, Görög-katolikus debreceni területi elnök, valamint a Hitgyülekezet lelkésze, Nemes Ákos is. Heisler András, a Mazsihisz elnöke arról beszélt, hogy tragédiák napjainkban is vannak. Éppen ezért a háromnapos találkozón gyűjtést szerveznek az ukrán háború miatt nehéz helyzetbe került kárpátaljai hitközségek megsegítésére. Szabó György MAZSÖK-elnök méltatta a kiemelkedő aktív debreceni hitéletet.
Goldmann Tamás, a Pécsi Hitközség elnöke ismertette a szociális ellátásuk nagyszerű rendszerét. Kovács Róbert, a Szabadkai hitközség megújult, korszerű honlapját mutatta be. Paszternák Tamás segítségével a Komáromi Hitközség (Szlovákia) tevékeny életéről kaptunk képet. Nagy sikere volt a ”Túlélési stratégiák a háború után a rendszerváltozásig” címmel rendezett kerekasztal beszélgetésnek. Ha nem sürgetett volna a következő program, még mindig tartana, ez az egyéni sorsokon keresztül az adott korszakot felelevenítő visszaemlékezések sora.
A kulturális programok sorát, Gasztonyi Kálmán festőművész kiállításának megnyitója indította. Alkotásaiban többféle képzőművészeti stílus jelenik meg. A kultúrteremben kiállított legtöbb kép a vallásunk jól felismerhető jegyeit hordozza magán.
Heller Zsolt folkesztéta a „Zsidó művészet a második világháború után” címmel folytatott zenés beszélgetést a művészekkel. A képzőművészek – Láng Eszter, Potyók Tamás – és az író – Szénási Miklós – néhány történelmi kor ebbéli témáit sorakoztatták fel, mint az általunk már jól ismert művészpáholy tagjai. Azért, hogy teljesebb legyen a művészetek sora, zenei élményben is volt részünk Basak Dilara Ozdemir török szefárd zongoraművész, és Dénesi Csaba hegedűművész közreműködése által.
A péntek esti és a szombati istentisztelet a szokásosnál nagyobb létszámban, tradicionális módon zajlott le. A konferencia étkezései elegáns módon a korábbi sátor helyett a felújított „multifunkcionális” Pásti utcai zsinagógában történtek.
A szombat délutáni program Róbert Péter: „A reménység évei…” című könyvének bemutatójával kezdődött, mely az 1945 -1947 közötti magyarországi cionista sajtó történetével foglalkozik. Ezután Turai János, a Váci Hitközség elnöke a Holocaust év tapasztalatairól számolt be. Décsei Nicolae, a Szatmárnémeti Hitközség elnöke városának Holocaust előtti és utáni zsidóságáról adott képet. Ezután ismét szót kaphattak a résztvevők a „Túlélési stratégiák a rendszerváltástól napjainkig” kerekasztal beszélgetésen. Majd az érdeklődők átsétáltak a Déri Múzeumba, ahol a világhírű Munkácsy trilógiát nézték meg.
A vasárnapi program megemlékezéssel kezdődött. Ezen a napon, Szivan 20-án emlékezünk azon hittestvéreinkre, akikről nem tudjuk pontosan, mikor deportálták őket el. Azt azonban éreztük, hogy mindannyian a Gan Edenből kísérték figyelemmel a tanácskozást.
A vitaindító előadás után „Bat Micvá a Kárpát medencében” címmel beszélgettünk a Rachel Nőegylet szervezésében a „Női szerepmodellek”-ről és a zsidó nevelés kérdéseiről a családban és a közösségben. A beszélgetést Hidasi Kati a Nőegylet elnöke vezette. Asszisztensei, illetve interjú-alanyai a 6 éves Koltai Hanna és a 4 éves Ariel voltak. Gyerekek és édesanyjuk (aki mellesleg budapesti Dob utcai kóser cukrászda tulajdonosa) képet kaphattunk egy mai hagyományokat őrző zsidó család életéről. A nagyváradi, munkácsi és magyarországi hittestvéreink beszámoltak, hogyan tartották és tartják fenn hitéletüket a családban. Irigylésre méltó volt Lázár György Debrecenből elszármazott kaliforniai hittestvérünk beszámolója, aki különböző hechserű kóser termékek között válogathat. Gyuri évek óta résztvevője konferenciánknak.
Zárszavában Horovitz Tamás a tanácskozás elfogadott záró dekrétumát ismertette, mely az alábbi volt:
- Közösségek együttműködése a 2014-2020 uniós ciklus adta lehetőségek lehető leghatékonyabb kiaknázása érdekében
- Szorosabb együttműködés kialakítása a résztvevő közösségek között, azok autonómiájának megtartásával
- Határon innen és túli szövetségbe tömörült hitközségek jelenlegi forrásainak növelése költségvetésük bővítése céljából, ezzel kapcsolatos állásfoglalás kialakítása
- Határon innen és túl a vidéki hitközségekben vallási vezetők jelenlétének biztosítása
- Kóser ellátórendszer kialakítása Debrecen régióközponttal.
Ugye van élet a Holocaust után a diaszpórában?!
A beszámolóból láthatják, kellemes, de hasznos 3 napot töltöttünk együtt a résztvevőkkel. Nem kérdés, hogy jövőre ismét Debrecenben…(Ha addig nem érkezik meg a Messiás…)