Mártír megemlékezés 2019-ben
A Debreceni Zsidó Hitközség 2019. július14-én, vasárnap (Tamuz 11) mártír istentiszteleten emlékezett meg a holokauszt debreceni áldozatairól a Monostorpályi úti temetőben. Az emelvényen és a felállított sátor alatt számos holokauszt-túlélőt köszönhettünk, sajnos, számuk évről évre csökken.
Dickmann Sándor elöljáró, mint a rendezvény moderátora - köszöntötte a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat alelnökét, Bulcsu Lászlót, Komolay Szabolcsot, Debrecen megyei jogú város alpolgármesterét, Vantal Zsolt ezredest, a MH 5. Bocskai István Lövészdandár törzsfőnökét, Sajtos Szilárd őrnagyot, Református tábori lelkészt, Majoros László nyugalmazott ezredest, a MEASZ debreceni szervezetének elnökét, Deutsch Pétert, Budapesti Bethlen-téri rabbit, Árvai Gábort, a Budapesti Zsidó Hitközség képviselőjét, Horovitz Tamást, a Debreceni Zsidó Hitközség elnökét és Éliás Viktort, debreceni kántort.
A zsidóság több ezer éves történelmében 75 év szinte semmi – már ennyi ideje emlékeznek a vészkorszak áldozataira, mondta Dickmann Sándor.
„Olyan környezetet kell teremtenünk, ahol mindenki - felekezetre való tekintet nélkül megélheti saját hitét és identitását” – hangsúlyozta Komolay Szabolcs, aki Basa László: Rejtő (Reich) Jenőről szóló megható írásának részleteivel köszöntötte a mártír megemlékezésen résztvevőket.
Hangsúlyozta, a Debreceni Zsidó Hitközség az ország második legnagyobb zsidó közössége. A zsidó kultúra és hagyomány pedig szerves része a magyar és a debreceni kultúrának, az itt élő zsidó emberek pedig megbecsült polgárai Debrecen városának – mondta az alpolgármester. Felidézte a zsidóság holokauszt előtti időszakát, amikor már nagyon fontos szerepük volt a város életében. Az összesen mintegy 12 ezer elhurcolt polgártársunkból csupán hatezren térhettek vissza Debrecenbe. Emléküket őrizzük, miközben fejet hajtunk, a túlélőknek pedig megköszönjük, hogy történeteiken keresztül nevelik a felnövekvő generációkat, emlékeztetve bennünket arra, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez soha többet ne fordulhasson elő – mondta az alpolgármester.
Deutsch Péter rabbi beszédében kitért arra, hogy a hatmillió áldozat nem tud felállni, hogy ujjal mutasson és kiáltsa, vádollak. Hamvaik szétszóródtak Auschwitz lankáin, lemosódtak Lengyelország erdőiben, sírjaik szanaszét domborulnak Európa széltében és hosszában. Vérük kiált, de hangjuk nem hallatszik!
A bölcseink azt tanítják- mondta beszédében a rabbi, hogy becsületesen, lelkiismeretes emberként kell, hogy éljünk. A debreceni zsidók is eszerint alkottak, s gyarapították városunk hírnevét. A XIX. és a XX. század fordulójára világhírű rabbik, Talmud-tudósok származtak innen. A város fejlesztésében a zsidók oroszlánrészt vállaltak, bankokat vezettek, s az ügyvédek és az orvosok közel 70-80 százalékát tették ki a lakosságnak. A debreceni gyökerekkel rendelkező rabbi felidézte nagymamája lágerbeli emlékeit is.
Szerencsére Hitler jövendőmondása a nem teljesült be, a zsidóság teljes megsemmisítése mégsem következett be. Itt vagyunk, itt vagytok és emlékezünk; s harcolni fogunk, hogy még egyszer ilyen népirtás ne következzen be egy népcsoportban sem – emelte ki Deutsch Péter rabbi. Végül az emlékező rabbi a kaddis imát Horovitz Tamással, a DZSH elnökével mondta el.
A kivégzett munkaszolgálatosokról Majoros László nyugalmazott ezredes emlékezett meg.
A gyászszertartáson Éliás Viktor kántor szívhez szólóan recitálta az ilyenkor szokásos zsoltárokat és a Kél Mólé Ráchámim imát.
A holokauszt borzalmait átélt túlélőket az ünnepségen egy-egy szál virággal köszöntötték. Izraelből és Budapestről is érkeztek erre a szörnyű, 75 évvel ezelőtti borzalmakra emlékezők.