Megemlékezés a temetőben

Tammuz hó 10. közösségünk gyásznapja, amikor a holokausztban elpusztított hatezer debreceni hittestvérünkre emlékezünk. Ebből az alkalomból gyűltünk össze június 17-én a Monostorpályi úti zsidó temetőben. Az emelvényen foglaltak helyet a holokauszt-túlélők, Dr. Papp László, Debrecen megyei jogú város polgármestere, Deutsch Péter, a budapesti Bethlen-téri rabbi, Dr. Baráth Béla Levente, Debreceni Hittudományi Egyetem rektor helyettese, Pető Albert, a Baptista Egyház lelkésze, Csákvári Sándor, a Magyar Honvédség munkatársa, Éliás Viktor, debreceni kántor, Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke. A meleg ellenére sokan jelentek meg a temetőben. A helybeliek mellett elszármazott, sőt még Izraelben élő hittestvéreinket is láthattuk a hőség miatt felállított sátor alatt.
A gyászistentiszteleten felszólalók kiemelték az emlékezés és emlékeztetés kötelességét, felelősségét, hangsúlyozták az oktatás, nevelés fontosságát a gyűlöletkeltő eszmék és gondolatok terjedésének megakadályozásában.

Dr. Papp László DMJV polgármestere beszélt a nyitott, befogadó Debrecenről, mely megbecsüli polgárait és tiszteletben tartja halottait is. Példaként említette a Pásti utcai zsinagóga kertjében létrehozott Holocaust Emlékhelyet. Majd megidézte dr. Baltazár Dezső református püspök alakját, akit legendás barátság fűzött dr. Schlesinger Sámuel főrabbihoz. „Bár a mai nap a gyászé, de egyben a reményé is kell, hogy legyen. Itt vagyunk, és együtt vagyunk. Tisztelettel és együttérzéssel gondolunk őseinkre, utódainkat pedig arra neveljük, hogy a tiszteletteljes emlékezés, az élet, valamint az egymás iránti szeretet és tisztelet a legnagyobb értékeink közé tartozzanak.” – mondta a polgármester.

Pető Albert, a Baptista Egyház lelkésze ökumenikus beszédében a hit és az emberi erkölcs megítéléséről beszélt. Felvetette a kérdést, hogy mit tehettünk volna és mit tettünk volna, ha abban a korban élünk, amikor a deportálások zajlottak. Hangsúlyozta, hogy át kell törni a hallgatás falát, s hogy az emlékezés az tiszteletadás legyen, és nem a gyűlölet felszítása.

Deutsch Péter, a Bethlen téri körzet rabbija beszélt az Európában megjelenő antiszemitizmusról, majd egy auschwitzi lágerlakó naplóján keresztül idézte fel a borzalmas eseményeket. Felfoghatatlan, amit a zsidósággal tett a náci ideológia – mondta a rabbi. „Az emlékek sebeket tépnek fel és példát mutatnak a ma nemzedékének és a jövő generációjának, hogy többé ilyen soha ne fordulhasson elő… A sok szenvedés és megpróbáltatás után hiszünk a jelenben és a jövőben, hogy szabadon gyakorolhatjuk vallásos zsidó életünket. Hiszünk az emberben, emlékezünk.” – tette hozzá.

Horovitz Tamás, a DZSH elnöke szerint az oktatás és a nevelés területén lehet tenni a legtöbbet a gyűlölet ellen, majd ismertette azt a programot, amelynek keretében iskolai csoportoknak tartanak interaktív előadásokat, tárlatvezetést, rendhagyó történelemórát, autentikus környezetben, a megújult zsidó negyedben.

A munkaszolgálatosokra Csákvári Sándor, a Magyar Honvédség munkatársa emlékezett, aki beszélt a zsidóság első világháborús szerepvállalásáról, és a második világháborúban munkaszolgálatot teljesítő zsidó katonákról, akik fegyvertelen katonaként is hazájukat szolgálták. Ezt követően megemlékezett az apafai munkaszolgálatosok máig is tisztázatlan körülmények között történt mészárlásáról.

A beszédek elhangzása után a holokauszt túlélők köszöntésére került sor.
A gyászszertartáson Éliás Viktor kántor szívhez szólóan recitálta az ilyenkor szokásos zsoltárokat és a Kél Mólé Ráchámim imát.
Ezután Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke egy szál virággal köszöntötte a rendezvényen megjelent holokauszt-túlélőket, bízva a további találkozásokban.
A megemlékezés a közös káddis mondással ért véget.
Ezt követően dr. Winkler Mariann sírkőavatására került sor. Elhunyt hittestvérünk életét Fehér Tamás méltatta.

Tartalomhoz feltöltött képek