Hanuka utolsó lángja is fellobbant Debrecenben, 5780-ban
A Hanuka első lángját a hagyományos imák és dallamok kíséretében a debreceni Pásti utcai Ortodox Zsinagógában idén december 22-én este (héber dátum szerint Kiszlev 24.) gyújtottuk meg. Erről már beszámoltunk, amikor a teljesen megtöltött autentikus térben barátaink is velünk ünnepeltek. Minden este a Mincha ima után a Bet Hamidrasban is emlékeztünk a gyertyagyújtásainkkal a történetre.
A 8. napi utolsó gyújtás ismét nagy nyilvánosság előtt történt idén, december 29-én (Tevet 1), amikor mind 8 gyertya fénye bevilágította a Bajcsy-Zsilinszky és Piac utca sarkát. Az EMIH az izraeli diákoknak, a hitközség tagjainak, a város lakóinak zenés gyertyagyújtást rendezett a belvárosában, Az utolsó gyertya meggyújtásakor tartott debreceni zenés, táncos ünnepségen Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija volt az est moderátora. Ő tolmácsolt a nagyszámú itt tanuló diáknak és turistának. A történelmi csodáról, a fény ünnepének jelentőségéről beszélt, aminek emlékére gyújtanak a zsidók 8 napon át gyertyát, minden nap eggyel többet.
– A fény kimondhatatlanul fontos az ember életében, egy kis gyertya lángja is képes megváltoztatni az életünket. Ha meggyújtunk egy lángot, majd arról egy másodikat, az első láng nem lesz kevesebb, nem fogy el. Ez arra tanít bennünket, hogy az igazán fontos dolgok az életben olyan értékek, amelyeket nem kell magunknál tartani ahhoz, hogy nekünk megmaradjon. Ha egy jó szót, egy tanítást átadunk másnak, abból nem lesz nálunk kevesebb – magyarázta az ünneplőknek vezető rabbi.
Dr. Papp László, Debrecen polgármestere arra emlékeztetett, hogy a debreceni zsidó közösség 100 éve sokkal nagyobb létszámú volt, mint most. De az emberi gonoszság rendkívüli próbatétel elé állította a cívisvárosi és a magyar zsidóságot, és ma mindössze ezer zsidó polgártársunk él Debrecenben – fogalmazott. – De tekintsünk erre a kis közösségre úgy, mint a szent olajra, amelyről azt hitték, hogy csak egy napig lesz elegendő, de mindaddig világított, amíg meg nem érkezett a segítség. Azt kívánta, hogy a debreceni zsidó közösség a következő évtizedekben építkezzen, bővüljön, gyarapodjon. Legyen a magyar zsidóság egyik nagyon fontos bástyája annak érdekében, hogy egyre többen tudjuk a Hanukát itt együtt ünnepelni – jelentette ki a polgármester.
Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke hangsúlyozta, nagyon fontosnak tartja a hagyományok őrzését, mivel a zsidóságot a nagy problémák idején is ez tartotta össze, ez jelentette a túlélést. – Debrecenben jó zsidónak lenni – idézte ezt az ismert mondást. Hozzátette: a gyertyák fényei nemcsak Hanukakor, hanem minden nap a helyes utat kell, hogy mutassák. – Minden nap tündököljön, világítson a pici láng a lelkünkben, és soha ne feledjük el, hogy a jó úton, a jó cél érdekében sokat kell tennünk, hogy közösségünket a városban fenntartsuk, és a zsidó közösség mindig megmaradjon Debrecenben – fogalmazott Horovitz Tamás.
Shmuel Faigen rabbi magyar és héber nyelven köszöntötte a résztvevőket.
Az első legfontosabb gyertyát Dr. Papp László gyújtotta meg, a többi nyolcat a színpadon lévő résztvevők, akik között ott volt Friedlender, Bodrogkeresztúrról érkezett rabbi is.
Az utolsó gyertya meggyújtása után zenés, táncos ünnepséggel folytatódott a történelmi megemlékezés, melyet izraeli DJ által szolgáltatott zene kísért. A körtáncba szívesen bekapcsolódott a közönség, a hidegről így el is felejtkeztünk. A járókelőknek fánkkal kedveskedtek a szervezők. A hideg elviselését forró tea segítette. A Hanuka lángjai beilleszkedtek a város ünnepi fényébe a korábbi évekhez hasonlóan. Nem maradt el a „Szól a kakas már” eléneklése sem, mely a környékünk himnuszának mondható. Köves Slómónak voltak segítői, két gyermek: Cvi Faigen és Nádas Brúnó, valamint a közönség is.
A vidám estén ismét felidéztük a Makkabeusok győzelmét, a csodára együtt emlékeztünk mindannyian.