Nem mindennapi nosztalgia „Bar Mitzva” Debrecenben

Februárban megkereste e-mailben a Hitközséget Louis Ungar (Ungár Lajos), hogy szeretne a Debreceni Ortodox Zsinagógában ismételt bar mitzvat tartani. A most 68 éve Louis Hajdúszováton született, 12 éves koráig, míg ki nem vándoroltak, itt élt városunkban. Itt járt a szüleivel, nagyszüleivel a zsinagógába, itt élték vallásos zsidó életüket. A bar mitzvát már ott, Los Angelesben tartották. A debreceni évekre való emlékezés újra előjött benne. Így jutott arra az elhatározásra családjával, hogy 56 után felkeresi gyermekkora helyszínét.
Az első e-mail óta rendszeres levél kapcsolatban álltam Louis-sal. A cél, hogy ünnepélyes keretek között legyen a nosztalgia Bar Mitzva július 20-án (Tamuz 10). Minden részletet leegyeztettünk az imádkozás rendjében, ugyanis vendégünk kohen volt, így az itt lévő fiait, Josuat és Zakaryt is meg kellett tisztelni.
Előző nap, pénteken megérkezett a hitközségre a bar miztvas „gyermek”. Elvitte a péntek estére, a családi vacsorára előre egyeztetett ételt barchesszel és borral a Hitközség konyhájáról. Átmentünk a Zsidó Negyedbe, izgatottan, könnyes szemekkel nézte meg a nagy zsinagógát, különösen a kis bet hamidrash emléke jött benne elő. Az egykori vágodába belépve, az ismert illat megcsapta az orrát, felidézte a szüleivel, nagyszüleivel a piacon történt vásárlásokat, és a vágatást. Nem véletlen, hogy meghagytuk a vágodát régi formájában, mert az idelátogatókban felidézi a múlt emlékeit.

Sabeszkor megérkezett a bar mitzvos család az „ifjú” 68 éves Lajos fiaival és feleségével, Louise-zel. A szokásos helyi imádkozók köre kibővült. Budapesti és pécsi vendégeink velünk együtt imádkoztak, és ünnepeltek. Több izraeli turista is nagy várakozással tekintett az ünnepi esemény elé. Nem titkolom, hogy a hitközség iránt érdeklődő turistáknak jeleztem ezt a jeles alkalmat. A Modiim melletti mosávból a 4 gyermekes Ezrielék és modiimi Eladék izraeli hangulatot adtak e szombatnak. A Kohenokból és a Lévikből közel egy minjan jött ki a népes imádkozók között. Dickmann Laci samesz, Éliás Viktor kántor mellett Josua Ungar imádkozták a délelőtti imákat. Az izraeli Ezriel és Elad leinolták a Balak heti szakaszt. Emelkedett hangon hívták fel máfterként a Louist, Yehuda ben Yoseph HaCohent, aki meghatódva olvasta a heti máftir szövegét. Az ilyenkor szokásos Izraelből származó cukordobálás sem maradt el a hangos „Mazal tovok” mellett.

Az imádkozás utáni roskadásig megtelt asztalok mellett folyt a kidis. Az amerikai és izraeli vendégeinknek a kóser szilvapálinka kissé erősnek bizonyult, de megbirkóztak vele. A kóser konyhánk remekelt ismét, Amálka és Margó nemcsak az elkészítésnél, de a helyszínen a tálalásnál is szívüket, lelküket bele adták. Horovitz Tamás hitközségi elnök köszöntötte az ünnepeltet és a vendégeket, bízva abban, hogy máskor is idelátogat családjával. Az ünnepelt hibátlan magyarsággal szólalt meg, és tolmácsolt angolul is. Az eredeti bar mitzvón a szüleinek mondott köszönetet a felneveléséért, most ezt a hitközséget méltatta meghatóan a kifogástalanszervezésért. Sok különbség volt az akkori, és a mostani férfivá avatása között, itt a felesége és fiai is részt vettek. Akkor szerény körülmények között tartották Amerikában az ünnepséget, szempont volt, hogy minél olcsóbb rabbit keressenek. Emlékezett arra is, hogy gyerekkorában fázós volt, nem tellett kesztyűre. Elmondta, hogy Los Angelesben a 800 ezres zsidó közösség összetart, bár néha félelemben élnek, hiszen fegyveresen őrzik a nagy létszámú számú zsinagógákat. Jó a kapcsolata az ott élő debreceniekkel, különösen az egykori hitközségi elnök fia, dr. Leitner Pali nevét hozta elő, mely felidézte a mi múltbeli emlékeinket. Prof Dr. Gergely Judith, a hitközség nőegyletének tiszteletbeli örökös elnöke is segítette angolul a baráti, családi beszélgetéseket.

Délután a mincha ima után a salot sidesznél a zmireszolások után tanítást hallottunk az izraeli Eladtól, melyet Éliás Viktor fordított. Ez a nálunk most olvasott Balak szakaszhoz, és a következő Pinchaszhoz kapcsolódott. Izraelben ezen szombaton már a Pinchasz szakaszt lejnolták a zsinagógákban, a tanító próbált mindannyiunknak a kedvébe járni.
A hitközségünk családias hangulatban volt együtt Balak szombatján ezen a nem mindennapi örömteli eseményen.
Az egymást korábban nem ismerő emberek családtagoknak érezték egymást. Reméljük, hogy igazi és nosztalgia bar mitzvák, vagy más örömteli események később is színesítik hitéletünket.

k.g.